A 2018 január eleje óta klubunk utánpótlásánál dolgozó, a Vajdaságban található Topolyáról származó, valamint külföldön is magát edzőként és sportmenedzserként is kipróbáló Harkai Hunort kerestük fel ezúttal kérdéseinkkel.

1. Aktív sportolóként te magad is űzted a kosárlabdát, majd edzősködésre adtad a fejed, amely után hamar kipróbálhattad magad külföldön is. Hogyan emlékszel vissza edzői pályafutásod kezdetére?

Nehéz döntést hoztam, mivel 19 évesen abbahagytam az aktív játékot és úgy döntöttem edzőként többre vihetem. Hogy miért dönt így egy fiatal, akinek mindene a kosárlabda és a játék? Erről Mirko Kujundžić tehet, mivel amint megláttam milyen felkészüléssel, s minőséggel ad át dolgokat az edzéseken, úgy döntöttem, mindent, amit ő tud meg akarok tanulni. Úgy gondoltam az elszántságom, motivációm és ambícióim mindig lökni fognak a tanulásvágy irányába. Egy nagyon tapasztalt edző mellett dolgozhattam, aki többek között az első jugoszláv ligában is dolgozott vezetőedzőként. Egy fiatal kezdő edzőnek szüksége van egy idősebb, tapasztalt edzőre, aki mutatja az utat, s sokszor akár rá is szól. Első naptól láttam, hogy minden edzését megírja, sőt előre tervez állandóan, ami lehet később módosulni fog. Az első edzésen segédedzőként vettem részt, s megkérdezte viccesen tőlem: „Hol a papír és a ceruza? Ami gyakorlatokat veszünk, te azt már mind tudod?” Szinte minden edzését jegyzeteltem, vagy edzés után gyorsan leírtam magamnak a gyakorlatokat sorrendben. Ilyen ember mellett csak azt tanulhattam meg a kezdetektől, hogy előre kell terveznem, az edzésterveket meg kell írnom, valamint vadásznom kell az újdonságokat a kosárlabdában, ha a játékosaimnak modern edzési legjobb lehetőségeket akarom biztosítani. Tőle sikerült a tudás mellett átvennem, hogyan viselkedjek, amikor utánpótlás edző vagyok, s hogyan, amikor a felnőtt csapat vezetőedzője, illetve az edzés mellett mi mindent kell még a háttérben végeznem. Támogatták, hogy hazai és külföldi szemináriumokon vehessek részt. Olyan szemináriumokon voltam, ahol Željko Obradović, Dušan Ivković, Svetislav Pesić, Božidar Maljković, Greg Popovich, David Blatt, Pablo Laso, ill. egyébb európai és amerikai világhírű edzőket hallgathattam. Tudásomat fejleszthettem a vajdasági utánpótlás válogatottakban edzőként, valamint szerb szakmai könyvekből és az internetről. Abban az időben nem volt ennyire egyszerű hozzáférni anyagokhoz, videókhoz, mint ma az interneten. Edzői oklevelet Szerbiában szereztem, olyan szakemberektől tanulhattam, mint pl. dr. Nenad Trunić, aki a FIBA egyik vezető edzője és előadója, aki a modern edzés terv fejlesztésén dolgozik a klub- vagy válogatott kötelességei mellett. Nem lehet kihagyni dr. Milivoje Karalejićet, és dr. Dušan Perićet, akik egy egész más útra vittek át, ami egy felnőtt csapat éves edzés tervét jelenti, valamint a fizikai – és pszichikai felkészítését, mint amit játékosként, kezdő edzőként láttam, és gondoltam. Annyira megszerettem a klubot, Mirkóval annyira fanatikusan tudtam dolgozni, hogy 9 évig szolgáltam a topolyai női kosárlabda klubot a klub menedzsereként és edzőjeként. Itt megjártam az összes lépcsőfokot az előkészítő csoporttól a felnőtt csapatig. Mai napig büszkeséggel tölt el, hogy mennyi saját nevelésű felnőtt játékosunk épült be a felnőtt csapatba, valamint az országos érmek mellett több válogatott játékost is adtunk a szerb utánpótlás válogatottakba. Több kinevelt játékosunk szerepel ma is a szerb Szuper Ligában, illetve külföldön légióskodnak. Az én szülővárosomnak mindössze 17 ezer lakosa van, azonban jelent valamit, ha valaki kosárlabdázó, hiszen több felnőtt- és utánpótlás válogatott kosárlabdázó nevelődött ki, valamint van Euroliga győztes férfi játékosunk is, Mlađan Šilobad személyében. Bárhol dolgozok, külföldön mindig úgy állok hozzá, hogy nem hozhatok szégyent a szerb kosárlabdára, illetve szülővárosomra, ahonnan több sikeres játékos és edző származik.

2. Málta után 1 évet töltöttél Budapesten a Ferencvárosnál, majd 2015-ben Dániában tevékenykedtél, később Írországban is kipróbáltad magad, míg legutóbb Jászberénybe való szerződésed előtt Indiában az ABN Kosárlabda-akadémián dolgoztál. Milyen feladataid voltak a különféle helyeken?

Egy fiatal, energikus külföldi vezetőedzőt kerestek, akinek van tapasztalata klubvezetésben is a máltai Phoenix Sports Clubba. Végigolvasva az önéletrajzomat, ajánlólevelemet a Szerb Kosárlabda Szövetségtől, Máltára kerültem, mint a klub sportigazgatója, és mellette a férfi és női felnőtt csapat vezetőedzője lettem. Kevesebb edzésszám és mérkőzésszám mellett el tudtam látni maximálisan a feladatomat. A legnehezebb itt volt dolgoznom az elején, mivel első külföldi szerződésem volt, és gondoltam majd én megváltoztatom a játékosokat, és úgy edzem, kezelem őket, ahogy Szerbiában tanultam. Gyorsan beláttam nem lesz eredmény, nekem változnom kell az ő irányukba, elfogadnom az ő értékeiket, kultúrájukat, mentalitásukat és fokozatosan emeljem náluk az edzés intenzitását, vittem bele a technikai és taktikai újdonságokat a repertoáromból, illetve egyes dolgokat megtartottam náluk. Itt kezdtem el először alkalmazni azt is, amit a 9-szeres Euroliga győztes edzőtől Željko Obradovićtól oly sokszor hallottam, a pályán a játékosok edzője vagyok, a pályán kívül pedig a barátjuk, támaszuk. A férfi felnőtt csapattal sikerült megnyernünk a nemzeti kupát, bajnoki bronzérmesek lettünk! Meglepetés volt, s a klubtörténet legnagyobb eredményét állítottuk be a 2013/14-es szezonban. A máltai kosárlabda szövetség pedig elfoglaltságaimon túl még alkalmazott szakmai tanácsadóként is az utánpótlás válogatott csapatoknál. Itt kezdődött meg az a folyamat bennem, hogy alkalmazkodóbb edző lettem, ami jobban hozzásegít az eredményhez, és a játékosokkal a jobb kapcsolathoz. Ez a szezon után akadt pár lehetőségem továbblépésre, és úgy döntöttem elfogadom a budapesti Ferencváros ajánlatát, így a női kosárlabda klub szakmai igazgatója lettem. Itt a felnőtt női csapat vezetőedzője voltam, valamint edzettem a kadett, serdülő, gyermek korosztályt is. Azért vállaltam ennyi csapatot, mivel a második szezonban lettek volna érkező játékosok, és gyors tempóban rendbe kellett rakni a csapatokat. A szezon végén anyagi gondok merültek fel, így tovább kellett lépnem. Beajánlottak a dán Szuper Ligában szereplő IF Aabyhoj felnőtt csapatának a kispadjára, és a jelentkezők közül engem választottak vezetőedzőnek. Adrenalin bomba volt számomra abban az időben, mivel előttem két spanyol edző ült a kispadon, egyikük előtte a spanyol élvonalban is bemutatkozott vezetőedzőként. Egy szezonra írtam alá, és tudatták is velem, hogy a következő szezonban hazai edző lesz, így tőlem instant eredményt várnak. Mellette a dán kadett regionális utánpótlás válogatottban is besegítettem. Dánia után az ír Portlaoise Panthers következett, ahol szakmai igazgató lettem, valamint mellette a férfi és női felnőtt csapatot edzettem. Itt is sikerült beállítanunk a klub legsikeresebb szezonját, mivel a férfiakkal kupadöntőt játszottunk, s bajnoki ezüstérmesek lettünk az MABB ligában, valamint a női felnőtt csapattal a Szuper Ligában az 5. helyen végeztünk. A női felnőtt csapat, amit elért, felér 2 aranyéremmel is, ugyanis szinte azt a komplett csapatot kaptam meg, akik az előző szezonban az utolsó előtti helyen végeztek. Egy érdekes szerződés ajánlat várt a szezon végén, s aláírtam 6 hónapra az indiai ABN akadémiával, ami Bangaloreban, s New Delhiben működik. Itt szakmai igazgató voltam, és tehetséges utánpótlás játékosokat edzettem. Az ott eltöltött idő alatt alkalmazott egy másik állam Indiában Telengana Kosárlabda Szövetsége is, ahol szintén a legtehetségesebb válogatott játékosaikat edzettem edzőtáborokban Hyderabad városában.

3. Hol érezted a legjobban magad?

Külföldön a legjobban talán a budapesti Ferencvárosban éreztem magam a közeg miatt, és azért, mert közel voltam az otthonomhoz, valamint Írországban, ahol soha nem éreztem magam külföldinek, hanem az első naptól az emberek úgy kezeltek, mint egy portlaoise-i lakost, aki a közösség legsikeresebb klubjának a fejlődéséért küzd nap, mint nap. De szinte kiválóan éreztem magam Máltán, élveztem a nyári időjárást és strandokat, Dániában a sok érdekes látnivalót, Indiában meg a teljesen más világot, értékrendet, szemléletet. Nyáron, amikor a bajnokság szünetel, akkor más külföldi országokban szoktam kosárlabda táborokba meghívást kapni edzőként. Sokkal szegényebb lenne az életem, ha nem lett volna bátorságom külföldön kipróbálni magam és helytállni fiatal edzőként. Ma 3 nyelvet beszélek anyanyelvi szinten, és még több nyelvet társalgási szinten. Rengeteg életre szóló élmény történt velem a külföldi állomásaim során, illetve voltak országok, ahol naponta kellett aláírást osztogatnom, sőt Indiában a válogatott edzőtáborban Hyderabadban pár szülő azt kérte tőlem, áldjam meg a gyermekét is. A sport kapcsolathálója miatt rengeteg érdekes emberrel, más munkakörben sikeres személlyel ismerkedtem meg, kötöttem barátságokat milliomosoktól miniszterelnökökig.

4. Nem régóta dolgozol a JKSE-nél. Hogy érzed magad Jászberényben?

Nálam két véglet van, vagy 2-10 milliós városban dolgozok, vagy 20.000 ezer lakosú városban. Kis városban azért szeretek jobban dolgozni, mivel minden közel van, és egyszerűbb sok dolog megszervezése a klubon belül. Jól érzem magam Jászberényben, úgy gondolom a klubban dolgozó emberek és edző kollégáim jól befogadtak. Az itt élő embereket is kedvelem, valamint példaértékűnek tartom, hogyan állnak hozzá a szurkolók, szülők a csapatokhoz. Mivel minél több mérkőzést nézek minden korosztályban, így a körülöttem ülő emberek reakcióiból ítélve mindig a csapat mellett vannak, attól függetlenül jól megy-e vagy rosszul a csapatnak. Úgy látom, ez nem csak a kosárlabdában van így a városban, mivel a sportszeretetem miatt más sportágak mérkőzéseit is már végignéztem a városban.

5. Milyennek látod az edzési feltételeket, illetve milyen fejlődési lehetőségeik vannak a kosarazni akaró gyerekeknek Jászberényben?

Az edzésfeltételek kiválóak, ami az eszközfelszerelést illeti, illetve amennyi teremben van lehetőségünk edzeni. Ebből a szempontból minden adott a megfelelő utánpótlás-nevelésre. Dolgoztam olyan klubokban, ahol teremhiány miatt egyes csapatok vagy kevesebbet edzettek, vagy két korosztályt kénytelenek voltunk együtt edzeni. A gyerekek fejlődését jelenleg elősegítheti a korosztályos csapatok edzéstervének lépcsőzetes központi összehangolása, illetve az edzésszám növelése az idősebb korosztályoknál, valamint a hatékonyabb toborzás az utánpótlásbázis növelésére. Reális esélyt látok, hogy hamarosan megjelenjenek a jászberényi felnőtt csapatnál a saját nevelésű játékosok is, amennyiben lépcsőzetesen szervezett munka fog folyni nagyobb tempóban.

6. Pontosan milyen feladatokat látsz el a Klubnál?

Jelenleg a szakmai igazgatói pozíciót töltöm be az utánpótlás-nevelésben, s a hatásköröm az előkészítő csoportoktól az U18-as, junior csapatig terjed. Fő feladatom a többi utánpótlás edzővel együtt egy szakmai program és rendszer kidolgozása, felállítása előkészÍtő csoporttól junior korsztályig, aminél természetesen a szakmai hangsúly a serdülő, kadett és junior korosztályokon van. Egyes változtatásokat már végrehajtottunk, amivel szerettünk volna még több lehetőséget adni és teret nyitni a tehetséges játékosok fejlődése érdekeben. Ez mellett emeltük az edzésszámot a tehetségesebb, perspektív gyermekek számára, akik egyéni edzéseken is részt vesznek. Ezeken a plusz egyéni edzéseken én foglalkozok a fiatal játékosokkal, minden korcsoporttal külön-külön gyermek-, serdülő-, kadett- és junior korosztályban egyaránt. A napi edzésterveket már megírtam a szezon végéig, és ez mellett lesz majd elméleti beszélgetés is, és videóvetítés, amikkel a fejlődésük mellett, próbálok hatni a nagyobb motivációjukra, tudásszomjukra, elhivatottságukra és munkaszeretetükre. A szezon végéig besegítek az új gyermekek toborzásába, és meg fogunk próbálkozni azokkal az ötletekkel, trükkökkel, amiket az előző európai és ázsiai klubjaimban alkalmaztam, vagy ellestem valakitől. A játékosok fejlődése mellett, besegítek az utánpótlás edzők szakmai munkájába, ahol tudásmegosztáson különböző szakmai témákat beszélünk át, valamint több gyakorlatot adok át. Előző klubjaimban ez a tudásmegosztás edzői szemináriumként is folyt játékosok bevonásával. A szezon végéig több tudásmegosztás van tervben minden edző részére, valamint bemutató edzéseket tartok minden utánpótlás csapat számára. A Kosárpalánta programot pedig délelőttönként irányítom helyi elemi iskolákban alsós osztályok számára.

7. Mik a legfőbb céljaid a JKSE Kosársulijával?

Január 8-án kezdtem meg a munkát, és a szezon végéig szerződtem. Igazán a klub arculatváltása az utánpótlás csapatoknál a következő szezonban következhet be. Amennyiben végrehajtjuk a lépcsőzetes szakmai munkát korosztályonként, amit elterveztünk, megfelelő edzésszám mellett reális esélyt látok saját nevelésű játékos kinevelésére a felnőtt csapat számára a közeljövőben, ami az egyik legfontosabb cél lesz. Valamint cél lenne a nagyobb méretű toborzás, ami több szálon futna, egész szezonban különböző akciókkal, rendezvényekkel, és fiatalabb korosztályokban is nagyobb hangsúlyt fektetnénk szakmailag meghatározott dolgokra. Szeretném, ha minden játékos elégedett lenne az edzés minőségével, határozottabb és felelősségtudóbb személyekké válnának, amit nem csak a kosárlabdában fognak kamatoztatni, illetve növelni az alázatot a kosárlabda iránt, a munkaszeretetüket, s a Jászberényi KSE felé érzett szoros kötődésüket. Ezután gondolom a szülők is még elégdetebbek lennének, hiszen közös célunk, hogy a gyermekeikből a kosárlabdán keresztül ne csak sikeres sportoló váljék, hanem határozott, motivált, célorientált ember is, aki feltalálja magát az életben.