Takács Martin próbál jó hangulatú és baráti légkört teremteni az edzésidő alatt, de folyton figyel arra, hogy az “arany középút” szem előtt legyen


Kosársuli

A korábbi években a JKSE U20-as csapatát erősítő, ma pedig a klub utánpótlásánál több csapatnál is edzői feladatokat ellátó Takács Martin válaszolt kérdéseinkre.

1. Milyen korosztályokat edzel most, illetve mióta irányítod a mostani csapataidat?
A tavalyi évben kezdtem el a Mini csapatommal a közös munkát, azóta is velük vagyok. Mellette edzem a Serdülő “B” 2005-ös korosztályú korosztályát az idei szezon eleje óta.

2. Vannak valamilyen lényeges különbségek a két korosztály edzései között?
Nagy vonalakban ugyanaz a két korosztály, gyerekek, labdák, gyűrűk és egy kornyikáló edző. Nyilván tartalmilag vannak különbségek támadó-védő technikai és taktikai elemekben, dinamikában és összetettségben is, de a hozzávalók és a cél egy és ugyanaz, a fejlődés.

3. Milyen a hangulat az edzéseken?
Erre szerintem a gyerekek tudnának pontos választ adni. Én próbálok jó hangulatú és baráti légkört teremteni az edzésidő alatt, de folyton figyelek arra, hogy az “arany középút” szem előtt legyen. Mivel edzésről van szó, és nem iskola buliról, egy egészséges szigor és fegyelem nálam az alap minden csapatomnál, ha ez meg van, utána rá kerülhet a fókusz a nevetőizmok erősítésére.

4. Hogy álltok jelenleg a bajnokságokban?
Az idei évben a megszokottól eltérően mind a kettő Serdülő csapat be lett nevezve az országos bajnokságba. A cél ezzel az volt, hogy a színtiszta (fiatalabb) 2005-ös korosztály minden tagja tapasztalatot és rutint gyűjtsön az idei szezonban, hogy majd a következőnél ebből profitálhasson. Ezt figyelembe véve a felsőházas bajnokságba nem sikerült bejutni, a regionálisban viszont folytatódnak a mérkőzések a januári hónaptól kezdődően.

A Mini srácokat nézve a megyei bajnokságban eddig két mérkőzésből mind a kettőn kikaptunk. Mivel kezdő csapatról van szó, így igyekeztem a mérkőzések többségét a következő fél évre tenni, hogy addig is ügyesedjenek és fejben fejlődjenek egy éles mérkőzés lejátszásához. Mindentől független büszke vagyok rájuk és jó érzés volt mezben, nagy pályán, játszani látni őket.

5. Mennyire vagy megelégedve a játékosaiddal a korosztályokat tekintve?
Maximalistának érzem magam, így nem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy megelégszek velük és minden a legnagyobb rendben van. Sok esetben azt látom, hogy nem sikerül az edzésen látottakat átvinni a mérkőzés napján a pályára. Tudom, hogy több van bennük, mint amit tapasztalok a meccsen és azt a maradék 20%-ot még mozgósítani szeretném náluk. Ha ez sikerül, akkor elégedett leszek, addig viszont csak nagyon büszke tudok lenni (mosolyog).

6. Mit vársz a folytatásban a csapataidtól?
Fejlődést, csapatmunkát, kommunikációt és maximális edzéslátogatást. Ha ezeket megkapom, nem írok karácsonyi listát a Jézuskának sem.

7. Mik azok a céljaid, amiket szeretnél elérni a csapataidnál?
Nagy örömöm lenne, ha megtanulnák az edzések és a mérkőzések által, hogy a kemény munka mindig meghozza az eredményt. Szeretnék nem csak szakmai szemmel nézni rájuk és nem csak kosárlabda ismereteket átadni nekik. Legfőbb célom, hogy megtanuljanak önállóan-, plusz csapatban is gördülékenyen játszani, természetesen ezzel együtt a kosárlabdát megszeretve és egymást tisztelve pattogni egy profi karrier felé.