Dr. Csiki Zoltán, sportorvosunk a nyáron egyesületünk társadalmi elnöke lett, s helyettes államtitkári kinevezését is átvehette. Ennek kapcsán készült vele az alábbi interjú.

Amikor egy szűkebb közösség, egy kistérség, egy város lakóját az a megtiszteltetés éri, hogy munkáját országos szinten végezheti a köz érdekében, akkor annak a közösségnek büszkének kell lennie rá. A Jászságnak, Jászberénynek az utóbbi két-három évtizedben nem sok ilyen személy, egyéniség adatott meg. Ezért kell különösen büszkének lennünk arra, hogy dr. Csiki Zoltánt augusztus 1-jével az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkárává nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök, a tárca vezetőjének javaslatára.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Csiki Zoltánt szinte Magyarországra érkezése óta ismerem. Dolgoztunk együtt Jászberény város sportjáért. Én, mint egyesületi, illetve városi sportvezető – ő, mint sportorvos. Az sem titok, hogy két alkalommal rajtam is gyakorolhatta sebészi tudását, s mondhatom, tökéletes munkát végzett. Bevezetőként egy névjegy Csiki Zoltánról:

Név: dr. Csiki Zoltán

Életkor: 55 éves

Családi állapot: nős

Gyermekei: Dóri (18 éves), Noémi (16), Alíz (13)

Végzettség: általános orvos, általános sebész, baleseti sebész, sportorvos szakorvos, egészségügyi menedzser

 

Egy korábbi beszélgetésünk során már vallott arról, miért akart orvos lenni, s orvosi karrierje hogyan alakult Magyarországon.

– Édesanyám gyermekorvosként dolgozott, s alig 500 méterre laktunk a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemtől. Az egyetemen 1984-ben kezdtem meg tanulmányaimat, és 1990-ben diplomáztam. A sebészeti klinikán kezdtem dolgozni, majd 1991-ben úgy döntöttem, hogy Magyarországon folytatom az életem. Hivatalos kitelepülés útján kerültem Jászberénybe, ahol akkor épp kapóra jött a lehetőség, hogy a sebészeti osztályon elhelyezkedjek. A munka mellett egy idő után már más is Jászberényhez kötött. Feleségem jászberényi lány, akit érdekes módon nem itt, hanem Hatvanban ismertem meg. Ma pedig már három leánygyermeket nevelünk. Jászberényben 1991-ben segédorvosként kezdtem dolgozni a sebészeti osztályon, majd 1993 decemberében átkerültem Hatvanba a baleseti sebészeti osztályra, ahol megszereztem a sebészeti szakorvosi képesítést. Három évvel később, 1996 szeptemberében visszakerültem a jászberényi kórházba, az akkor induló traumatológiai osztályra. Itt szakvizsgáztam traumatológiából, majd megszereztem a sportorvosi szakvizsgát is – mondta Csiki Zoltán, aki 2008-tól a jászberényi Szent Erzsébet kórház menedzsmentjében mint finanszírozási igazgató dolgozott. 2012-ben az intézmény főigazgatójává választották, majd 2015 szeptemberétől a hatvani kórház egynapos sebészetének a vezetője lett, a tavalyi év júliusától helyettes államtitkári kinevezéséig pedig az egri kórház traumatológiáján traumatológusként dolgozott.

– Váratlanul ért a helyettes államtitkári kinevezés?

– Ne tűnjék szerénytelennek, de nem, mert kevesen tudják, ám egy éve miniszteri biztosként már segítettem a tárca vezetőjét, Kásler Miklóst, aki a kinevezésemet javasolta a miniszterelnök úrnak. Tehát nem igazán ismeretlenül, nem ismeretlenként kerültem az EMMI-be.

– Hogyan fogadta a kinevezésedet a család, a környezeted?

– A családom természetesen örült ennek a megbízatásnak, bár tudják, hogy ez azzal is jár, hogy még kevesebb időt tölthetünk majd együtt. A szűkebb környezetemben, Jászberényben, a Jászságban sokan gratuláltak és kívántak sikeres munkát.

– Az EMMI-ben mint helyettes államtitkár, mi lesz a feladatod?

– Az EMMI-n belül az Egészségügyért Felelős Államtitkárságon az egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár lettem. Feladatom a fejlesztések irányának meghatározása, és az azok megvalósításában való közreműködés. Tehát egyrészt a stratégiai célokat kell meghatároznom, másrészt azok megvalósítását segíteni, felügyelni. Mivel az egészség az emberek legfőbb értéke, tudom, milyen felelősséggel jár ez a munka. Mindenkinek megfelelni soha nem lehet, de nekem az a célom, hogy a lehető legtöbben legyenek elégedettek azzal, amit az egészségügy terén teszünk. Szolgálatnak tekintem ezt a kinevezést, és szeretnék megfelelni a köz elvárásainak, hogy minél hatékonyabb legyen az egészségügyi ellátás Magyarországon. Nem kis feladatot vállaltam, hiszen sok intézmény tartozik az EMMI alá, s ezek fejlesztése is hozzám tartozik. Meggyőződésem, hogy szükséges a struktúraváltás a mi területünkön is, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozható és jobb színvonalú legyen. Fontosak a szűrőprogramok, de említhetném az Egészséges Budapest Programot is.

– Gondolom, hogy a Jászberényi Erzsébet Kórház sem esik ki a látókörödből?

– Semmiképpen nem eshet ki, mint ahogy a többi, hozzánk tartozó egészségügyi intézmény sem. A Jászberényi Szent Erzsébet Kórház kapcsán azt mondhatom, hogy a huszonnégy fős nővérszálló építését már befogadta az EMMI, s várhatóan lesznek olyan EFOT-os és EU-s pályázatok is, amelyek érinthetik a jászberényi kórházat is.

– Téged nem csak Jászberényben, a Jászságban ismernek, mint sportorvost, hiszen többek között Lothar Matthäus idején a magyar labdarúgó-válogatott mellett is dolgoztál. Helyettes államtitkárként mennyire számíthatnak rád sportorvosként az egyesületek, a sportolók?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy így is lesz lehetőségem a sportorvosi munkámat végezni. Való igaz, hogy dolgoztam együtt Lothar Matthäusszal a magyar labdarúgó-válogatottnál, de öt évet eltöltöttem a futsal válogatottnál. Velük ott voltam két Eb-n és ezen túl számos kiemelt, nagy nemzetközi versenyen vezettem a rendezvény sportorvosi biztosítását. A sportolóknak, sportvezetőknek, egyesületeknek azt mondhatom, hogy továbbra is számíthatnak rám, így a Jászberényi FC labdarúgói (már 10 éve) és a Jászberényi KSE kosarasai (5 éve) is. Az orvosláson belül számomra a sport olyan, amit nagyon sokáig szeretnék még művelni. Várhatóan szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap azért otthon, Jászberényben leszek, és a sportorvoslásra is jut időm, de ez az időbeosztásom miatt szigorúan előjegyzési alapon működhet majd a jövőben.

– A közelmúltban a Jászberényi KSE társadalmi elnöke is lettél.

– A labdarúgás mellett a kézilabda és a kosárlabda áll hozzám a legközelebb, így nem mondhattam nemet a felkérésre. Már csak azért sem, mert 1990/1991-es szezonban, az akkori jászberényi kosárlabdacsapatban Búzás Zolival, Bartóki tanár úrral és Höffler Tamással játszottam együtt. A maiakat pedig már korábban is, mint sportorvos is segítettem. Az én feladatom többek között a támogatókkal, szponzorokkal és a szurkolókkal való kapcsolattartás. Remélem, hogy ennek a kihívásnak is eleget tudok majd tenni.

A cikk szerzőjeként szívből remélem, reméljük, hogy Csiki Zoltán valamennyi kihívásnak eleget tesz, ami most a vállát nyomja. Kívánunk neki jó egészséget és kitartást, valamint azt, hogy érje el céljait a minisztériumban, sportorvosként, és nem utolsó sorban családapaként is.

Szántai Tibor