Az NB I A-csoportos felnőtt férfi kosárlabda-bajnokság 16. fordulójában a bombaerős paksiakat fogadtuk. Bár a találkozón érvényesült a papírforma, a mérkőzés végén járt a taps a mieink teljesítményéért is. Fotó: Gémesi Balázs

Nem mi voltunk az esélyesei a harmadik helyen álló Atomerőmű SE elleni találkozónak – még úgy sem, hogy hazai pályán játszhattunk -, de reméltük, hogy csapatunk játéka javul a szerdai, Szolnok elleni találkozóhoz képest. Akkor sajnos a támadójátékunk meglehetősen gyenge volt, igaz a szolnokiak a szabályok adta keretek között nagyon jól védekeztek.

Az Atomerőmű SE elleni találkozó éppen azért is tűnt nagyon nehéznek, mert a paksiak támad gépezete az egyik legjobb a mezőnyben. Az öt amerikai idegenlégióst, Lóránt Pétert és Kovácsot más csapatok sem tudják könnyen „megzaboláznia”, ha pontszerzésről van szó. Ezt a paksiak már az első negyedben bizonyították is. Faust és az ex-jászberényi Coleman (nagy szeretettel és nagy tapssal fogadták szurkolóink) szinte tarthatatlan volt. Sok pontot kaptunk, de ezúttal szerencsére nem ragadtunk háromszor is tíz ponton, mint a Szolnok ellen. Mindkét oldalon sok szép támadást, látványos megoldásokat láthattunk. A vendégek biztosan őrizték 6-10 pontos előnyüket, amely az első félidő végére 13 pontra nőtt (43-56). Vezetésük ellenére egy pillanatig sem lazíthattak a vendégek, mert abban a pillanatban 10 pont alá csökkent a különbség és nyílt lett a mérkőzés. Ami pedig külön említést is érdemel: szurkolótáborunk egy emberként állt ezúttal is csapatunk mellett, s végig űzte-hajtotta a fiúkat.

A nagyszünetet követően egy olyan negyed jött, amilyet sokat szeretnénk látni. Talán a vendégek egy kicsit tompábban jöttek ki az öltözőből, de gyorsan rá kellett jönniük, hogy még nem nyerték meg a mérkőzést. Tíz pont alá jöttünk, s nagyszerű volt a hangulat a csarnokban. Pedig voltak olyan időszakok is, amikor öt magyar (!) játékos volt a pályán nálunk. Ez óriási különbség a korábbi mérkőzésekhez képest, amikor magyarjaink nagyon kevés játékidőt kaptak. Nos, Brabaklics ezúttal is jó teljesítményt nyújtott és Buzás, valamint Ruják is egyre jobban mozog a pályán.  Óriási akarattal és nagy erőket mozgósítva játszottak a fiúk, s ennek meg is lett az eredménye. A záró negyed előtt hat pontra csökkent a paksiak előnye (69-75). Jól kezdtük a negyedik negyedet, ám ekkor jött Evans, aki eddig csak mozgatta csapatát és gólpasszokat adott. A magyar mezőnyben talán legjobb irányítónak tűnő paksi játékos aktivizálta magát, s kihasználva, hogy a mieink fáradni kezdenek – szerdán játszottunk a Szolnokkal -, gyorsan szórt 8 pontot ,s ez el is döntötte a két bajnoki pont sorsát. Az Atomerőmű SE megérdemelten nyert (83-95), de jár a dicséret a mieinknek is, akik Alekszandrov és Pantelics vezérletével nagy küzdelemre késztették a paksi csapatot. Sajnos a lepattanó csatát nagyon elveszítettük (24-44), s ezt nem tudtuk kiegyenlíteni a játék más szegmenseiben. Ezzel együtt látszik a fejlődés a csapaton, s remélhetőleg még tovább javul majd a ziccer kihasználásunk és a dobáshatékonyságunk is.

Zárásként és nem bántásként: az első három negyedben a játékvezetők voltak a leggyengébb láncszemei a találkozónak. Ezt a szurkolók hol jobban, hol kevésbé kulturált módon fejezték ki a lelátón. Ez az egyébként rendkívül sportszerű találkozó egy kicsivel azért jobb bíráskodást érdemelt volna…

 

Jászberényi KSE – Atomerőmű SE 83-95 (22-31, 21-25, 26-19, 14-20)

Jászberényi KSE: Nelson 12/6, Miller 14, Brbaklics 12, Alekszandrov 21/9, Pantelics 14/3. Csere: Ruják B. 5/3, Buzás 3/3, Mészáros 2, Peringer -.

Atomerőmű SE: Evans 14/3, Faust 21/9, Coleman 23, Kis -, Lóránt 15. Csere: Putney 10/3, Kovács Á. 8, Jackson 1, Velkey 3/3.

 

A találkozó utáni sajtótájékoztatón a két szakvezető (Miljan Csurovics még mindig szakmai igazgató, az edzői papírjai akkreditálásáig Lo Elhadji Malick a hivatalos vezetőedzőnk) és egy egy játékos az alábbiak szerint értékelt (forrás: mkosz.hu):

 

Lo Elhadji Malick, a JKSE vezetőedzője: – Vesztes mérkőzés után nem lehet igazán elégedett az ember, de most egy rossz szavam sem lehet játékosaimra. Miljan Csuriccsal egy új úton indultunk el, és ebben partnerek kosarasaink is. Ma sokkal jobban játszottunk mint a Szolnok ellen, és reméljük, hogy ezen az úton el tudjuk érni céljainkat.

Braniszlav Dzunics, az Atomerőmű SE vezetőedzője: – Mindkét csapatnak jár a gratuláció, nézői szempontból nagyon izgalmas, látványos volt a találkozó. A Jászberény jól felkészült a mérkőzésre, tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz.

Nemanja Alekszandrov, a JKSE játékosa: – Megpróbálunk mérkőzésről-mérkőzésre előrébb lépni, és azt hiszem, hogy ez most sikerült. Bár csak három napunk volt készülni erre a meccsre, de lényegesen jobban játszottunk, mint a Szolnok ellen. A Paks nagyon jó csapat, s az első félidőben nagyon nehezen bírtunk Fausttal és Colemannel. Azt viszont bizonyítottuk, hogy fejlődik a csapat, és reméljük, ez így lesz a továbbiakban is. Ezért dolgozunk.

Orlando Coleman, az Atomerőmű SE játékosa: – Tudtuk, hogy Csurovics érkezett a jászberényi szakmai stábba, és azt is hogy ez nehéz mérkőzés lesz. Bár végig vezettünk, nem kényelmesedhettünk el, mert azt a Berény azonnal kihasználta. Amikor megérkeztünk, egy kicsit ideges voltam, de úgy fogadtak, mintha hazajöttem volna. Ez nagyon jó érzés volt.

 

Hajrá JKSE!

 

Szántai Tibor