Az NB I A-csoportos felnőtt férfi kosárlabdabajnokság 7. fordulójában a szomszédvár Kecskemét csapatát fogadtuk. A szombaton este a Bercsényi úti játékcsarnokban lejátszott találkozót a vártnál könnyebben és nagyobb arányban nyertük, mint ahogy azt a mérkőzés előtt a legtöbben gondolták.

Mintegy két tucat vendég szurkoló érkezett Kecskemétről a mérkőzésre, s természetesen hozták magukkal jól megszokott hangszerüket, egy dobot is. Igen ám, de erre már készültek a mi drukkereink is, akik egy „ellen dobbal” felszerelkezve várták az ellen tábort. Mivel pedig jóval többen voltak, így a nézőtéri meccset mi nyertük. Ilyen előkészületek után nem is lehetett nem jó a hangulat a csarnokban, különösen azt követően, hogy csapatunk is ellenfele fölé nőtt a négyszer tíz perc alatt.

A két együttes bemutatásánál nagy tapsot kapott egykori játékosunk, Rastko Dramicsanin, aki több éven át volt szurkolóink kedvence, s még ma is nagyon tisztelik és szeretik őt. Ugyancsak ismerősként köszöntötték a kecskemétiek vezetőedzőjét, Forray Gábort, aki nálunk kezdte meg karrierjét felnőtt csapatnál, s Kecskeméten sikeresen dolgozik. A legnagyobb tapsot viszont sérült játékosunk, Remon Nelson kapta, aki felpolcolt, gipszelt lábbal nézte végig a találkozót és szurkolt társai győzelméért.

Az idegenben még nyeretlen kecskemétiek nagyon fogadkoztak, hogy megszakítják ezt a rossz sorozatukat, de csak egy félidőn át tudták a lépést tartani a mieinkkel. Egy 6-0-s rohanással kezdtük a találkozót, s a vendégeknek csak két időkérés után, 12-3-at követően sikerült felzárkózniuk. Igaz, ez annyira sikerült, hogy tíz percnyi játék után csak 3 pont volt az előnyünk (20-17). A második negyedben már 27-19-re is vezettünk, ám elég volt egy kis kihagyás és 27-26-ra feljöttek a vendégek, akiknél az egy héttel korábbi, Sopron elleni találkozójukhoz hasonlóan, most is Dramicsanin tartotta a lelket. Az ő pontjai nélkül már az első félidőben eldőlt volna a mérkőzés sorsa. Ahhoz pedig, hogy 4 pontos előnnyel mehessünk a nagyszünetre, kellett az a nagyon agresszív védekezés, amely nem nagyon ízlett a vendégeknek. Csak 33 pontot kaptunk 20 perc alatt, s ez mindenképpen jó előjel volt a folytatásra (37-33).

A nagyszünetet követően úgy tűnt, hogy csak az egyik csapat tért vissza a pályára. A vendégek mintha az öltözőben maradtak volna, s ezt egy 9-0-s rohanással büntettük (49-33). A vendégek csak négy perc elteltével szerezték meg első kosarukat ebben a negyedben, ám nem késett a mieink válasza. Tíz pontot szereztünk sorozatban, s már 56-35 állt az eredményjelzőn. Bár sok idő volt még hátra, eldőlni látszott a mérkőzés. Ráadásul a mieink nem „csak” eredményesen, de látványosan is játszottak. Pitts és Alekszandrov triplái, és Coleman zsákolásai óriási tapsot kapott a szurkolóktól. A negyed végén 21 pont volt az előnyünk (62-41), s ez már előre vetítette, hogy meglesz harmadik győzelmünk ebben a szezonban.

A záró tíz perc már csak két kérdésre hozott választ: Hány ponttal nyerjük a találkozót? Ki lesz a mérkőzés legeredményesebb játékosa? Utóbbi címért Pitts és Dramicsanin vívott külön versenyt, s 27-25-re a vendégek játékosa nyert. Egykori kedvencünk kiemelkedő játéka csak arra volt most jó, hogy csapata elkerülje a katasztrofális vereséget. Erre pedig volt esélye a vendégeknek, hiszen vezettünk már 27 ponttal is negyedik játékrészben (77-50). Végül 18 pont lett a különbség a csapatok között, s a vártnál sokkal könnyebben és nagyobb arányban sikerült megnyernünk a találkozót. Az utolsó percben már mindkét oldalon csak magyar fiatalok voltak a pályán, s szurkolóink állva tapsolták csapatunkat. Méltán, hiszen a fiúk ezúttal nem csak támadásban, hanem védekezésben is nagyon jó teljesítményt nyújtottak. Többször blokkolták a vendégek dobási kísérleteit, s nagyon kevés könnyű kosarat engedélyeztek a kecskemétieknek.

Nagyon fontos győzelmet arattunk, melynek értéke akkor lesz igazán nagy, ha a következő két mérkőzésünket is megnyerjük. Erre jó esélyünk van, hiszen a Sopront és a Serco-TF-Bp együttesét is hazai pályán fogadjuk. Hasonlóan jó teljesítmény ellenük is elég lehet az újabb sikerekhez. Amit még mindenképpen érdemes a mérkőzéssel kapcsolatban megemlíteni: a játékvezetői hármas kitűnően látta el feladatát. Ha kellett videóztak, ha kellett tanácskoztak és arra is képesek voltak, hogy korrigálják a meghozott ítéletüket.

JP Auto-Jászberényi KSE – KTE-Duna Aszfalt 81-63 (20-17, 17-16, 25-8, 19-22)
V.: Kapitány G., Török R., Balog Gy. (Farkas J.)

JP Auto-JKSE: PITTS 25/15, Rakics 6/3, COLEMAN 16, ALEKSZANDROV 18/12, Pantelics 8.
Csere: Kerpel-Fronius B. 4, Cseh Gy. 2, Czirbus 2, Ruják B. -, Fekete V. -, Szigedi –
Vezetőedző: Nikola Lazics

KTE-Duna Aszfalt: Wittmann 8/3, Djeraszimovics 8/3, Dimics 4, DRAMICSANIN 27/6, Karahodzsics 10. Csere: Green 4, Fülöp B. 2, Molnár D. -, Mészáros -, Molnár M. -. Kucsera –
Vezetőedző: Forray Gábor

A találkozó után a vezetőedzők a következőképpen értékelték a látottakat:

Nikola Lazics: – A harmadik negyedben nagyon jól védekeztünk és támadásban is eredményesek voltunk, ez volt győzelmünk kulcsa. Ezen a mérkőzésen nagyon sokszor megtaláltuk a jó megoldásokat, és ez az eredményben is megmutatkozott. Nyertünk és készülünk a következő, Sopron elleni hazai találkozóra, amely szintén nem ígérkezik könnyűnek.

Forray Gábor: – Gratulálok a Jászberénynek, jól játszottak, mi pedig különösen a harmadik negyedben csak asszisztáltunk ehhez. Nem volt méltó ez a játék hozzánk, ezért a csapat nevében is elnézést kérek, azoktól a szurkolóinktól, akik elkísértek bennünket erre az idegenbeli találkozóra. Passzívak voltunk és puhán védekeztünk, megérdemelten nyert a hazai csapat.

Szántai Tibor